A szatmári esperes doktori dolgozatának címe: A zene, mint pásztorációs lehetőség a kazuáliáknál és a konfirmációnál. A Babes Bolyai Tudományegyetemre, amikor felvételizett, heten voltak egy helyre, meg kellett küzdeni a bejutásért is. Úgy gondolta, hogy a zene pásztorációs szerepe az utóbbi időszakban háttérbe került a keresztelésnél, esketésnél és temetésnél (ezek a kazuáliák) és a konfirmációnál, ezért a szóban történő igehirdetés vezetése mellett fontosnak tartotta a zenei élményt. A zene megújuló lehetőséget ad a lelkigondozásban: olyan zenei anyagot is lehet adni, például a gyászolónak, amely a gyászfolyamat kisérésében és feldolgozásában segítséget nyújthat. A keresztelés, sőt a baba megszületése előtt olyan zenei anyagot is átnyújthatunk az édesanyának, ami a baba szívverésével szinkronban van.
A dolgozatnak van egy bevezetője, amely arról szól, hogy a zene hogyan működik az agyban. A második fejezetben a zene megnyilvánulásairól ír a Bibliában, a harmadik fejezetben az ünnep, a rítus, a kazuália fogalmait tisztázza, a következő fejezetekben külön beszél a különböző kazuáliákhoz kapcsolódó lelki folyamatokról, illetve ehhez próbált olyan zenéket találni, amelyek segítik az egyént ezeknek a rítusoknak a megélésében.
A dolgozat tehát arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen személyes zenét kaphatnak a kazuáliáknál az érintettek… Az egyházban talán mindmáig él az a vágy, hogy a mai „Péterek” prédikációja tömegeket szólítson meg, azonban – Gyökössy Endre gondolatait idézve – Fülöphöz hasonlóan az egyhez is „csatlakozni kell” (ApCsel8,26-40), annak tudatában, hogy a „pasztorálpszichológusnak… az Ige vezetése mellett mindent fel kell használni, hogy jobb, eredményesebb lelkigondozást, életápolást végezhessen.” Ebben a „mindent felhasználni” gondolatba beletartozik a zene is, amely a pasztorációs alkalmakon holisztikusan, az egész ember javát szolgálva a gyógyulást, az életvezetést és Istennel való kapcsolatát tudja elősegíteni.
Király Lajos esperes elmondta, hogy egy sokkal nagyobb rendszerben látja az összefüggéseket, tehát egy kapunyitásnak és nem valami befejezésének értékeli ezt a doktori címe megszerzését. A dolgozat írása kreatív gondolkodást igényelt, ebben segíti a lelkipásztori szolgálatát is, és az élethosszig való tanulásban egy fontos állomás volt. Szívből gratulálunk!
